Az analitikusan orientált (pszichodinamikus) terápiák elméleti alapja a pszichoanalízis.
Feltételezik, hogy az ember korai tapasztalatai, élményei nagy jelentőségűek a további életében is, és ha ezek az élmények negatívak, akkor elfelejtődnek ugyan, mégis komoly elakadást vagy kellemetlen tüneteket okozhatnak. A nem időhatáros terápia célja az életvezetési nehézségek, pszichés tünetek hátterében álló rejtett lelki tartalmak, konfliktusok feltárása és feldolgozása. A módszer "beszélgetős", a két ember közötti kapcsolatra alapoz. Heti egy vagy két alkalommal, szemtől szemben ülő helyzetben történik, a páciens feladata, hogy beszéljen minél nyíltabban mindarról, ami foglalkoztatja, a terapeuta pedig olyan megjegyzéseket tesz, amelyek segítenek megérteni a rejtett összefüggéseket. A lépésről lépésre történő, érzelmekben is átélt felismerések egyre szabadabb és örömtelibb életet tesznek lehetővé.